A templom és az egyházközség első okleveles említése 1332-ből származik. Az eredeti ősi templom, amely a XIII. században épült, jóval kisebb volt a mainál, annak keleti része lehetett. A mai alakját 1547-ben nyerte el. Azóta a templom falain vagy tetőzetén átalakítás nem történt, csak renoválás. Építtetője Daczó Pál patrónus.
A templom történetében három nagyobb földrengésről van tudomásunk. Az 1728. és 1738. évi földrengések rombolása súlyos volt, de nem katasztrofális. A javítások során a templom stílusa változást nem szenvedett. A harmadik földrengés 1802-ben volt. Ennek következtében a templom hálózatos boltozata nagy részben beomlott, csak a keleti része maradt épen. A károkat 1805-ben javították ki, amikor a beomlott mennyezetet sima, vakolt mennyezetté építették át. Ezután jelentős változás 1894-ben történt, amikor az új Angster féle orgona számára karzatot építettek a templom keleti részére.
A templomnak a következő műemlék részletei vannak: a keleti rész (szentély) boltozata, bordái, gyám-és zárkövei eredeti állapotban (az orgona mögött); a csúcsíves ablakok, melyek megőrizték eredeti formájukat; a templom főajtaja, mely reneszánsz kori díszesen faragott fa, faragott kőtokkal; az Úrasztala, amely 1856-ban készült; az orgona, melyet 1894-ben Angster József pécsi orgonamester készített; a templom belsejében található Daczó Ferenc patrónus sírköve, falba építve az orgona karzata alatt.
A régi tornyot, amely körülbelül a templommal egy időben épült, az 1738. évi földrengés után lebontották. Az új tornyot 1761-ben építették fel. Ezt a tornyot az 1802. évi földrengés ledöntötte, ennek helyébe épült a mai torony 1829-ben. A toronyban 4 harang van elhelyezve.
A templomot eredetileg két várgyűrű vette körül. A várfalak építésének idejét nem ismerjük, valószínű, hogy a XVI. században épültek. Az ovális alakú várfal hosszúsága 136 méter, magassága 11 méter. A belső várfalnak két bástyája volt, a nyugati bástya ma is áll. A külső várfalat 1786-ban lebontatta az egyházközség, s annak köveiből építtette II. József kalapos király rendeletére a „német iskolának” épült emeletes épületet, amely ma is áll, részben a külső várfallal egybeépítve (ma imaterem illetve harangozói lakás). Ebben kezdte működését 1859-ben a mai Református Székely Mikó Kollégium.
A templomkertben ma is meglévő sírok: Gödri Ferenc lelkész (1788-1870), Kökössy Endre főgondnok (1839-1888), Révay Lajos lelkész (1837- 1889), Császár Bálint polgármester (1826-1892), Málik József polgári iskolaigazgató-főgondnok (1849-1901), Révay Pál lelkész (1840-1904), Gödri Ferenc polgármester-főgondnok (1862-1913), Váradi József és Bartalis Ferenc szabadságharcosok emlékműve (kivégezve bitófán 1864-ben).
A templom és a vár nyugati fala között van a tömegsírja annak a több száz áldozatnak, akiket 1658-ban illetve 1661-ben a török-tatárok a vár bevétele után lemészároltak. Emlékükre az egyházközség 1975-ben kopjafás síremléket állított fel. A várfal körül elhunyt tanárok és diákok emlékére többnyire mikós kopjafák vannak felállítva (az első 1983-ban került felavatásra).
A várfalon kívül és a Vár utca között épült Kós Károly tervei alapján a ravatalozóház 1968-ban. A temető bejáratánál levő díszes székelykaput az alsócsernátoni Hasszmann testvérek faragták, és 1981-ben állíttatott fel.