Kézdivásárhely a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa, az egykori Kézdiszék központja. Hangulatos kisváros a Feketeügy folyó völgyében. Magyar város, mely őrzi székelységét, 20 ezer lakosának 91%-a magyar. A város területén római katonai tábor volt, amely az Ojtozi-szorost vigyázta. A Kézdi előtag utal az itteni székelyek XI. századi lakóhelyére, a mai Százkézdre.
Zsigmond király 1427-ben vásáros hellyé nyilvánította, ekkor még Torjavására néven. A középkorban jelentős céhes ipara volt. Az 1848-49-es szabadságharcban a háromszéki védelem központja volt, itt öntötte Gábor Áron híres ágyúit. Az ágyúöntő szobra 1971 óta a főtéren áll. Különlegessége, hogy a főteret, az egykori piacteret övező házak kapui mind egy-egy utcának a végei. 73 ilyen udvartér utca található ma is.
Az egykori városháza épületében kapott helyet az Incze László Céhtörténeti Múzeum, itt tekinthető meg az egyetlen megmaradt Gábor Áron készítette ágyú másolata. Az eredetit 2010-ben hozták vissza Sepsiszentgyörgyre, Székelyföldre. Református temploma 1783-ban épült a középkori templom helyére. Az 1834. évi nagy tűzvészben leégett, újjáépítése 1838-ra fejeződött be.
A város trapéz alakú főterét – az egykori piacteret – XVIII. és XIX. századi épületek övezik, a mai városháza épülete 1907-ben takarékpénztárnak épült. A székely határőrség tisztiiskolája, a katonanevelde 1817 és 1823 között épült késő klasszicista stílusban. Kézdivásárhely 1849-ben egyesült Kantával, 1949-ben Kézdioroszfalut csatolták hozzá. Ma Nyujtód, Kézdisárfalva és Kézdiszászfalu is hozzá tartozik.
Kézdivásárhelyt nevezik a céhek, a vargák és az udvarterek városának is, Orbán Balázs pedig Háromszék Párizsának hívta a kisvárost.
Bővebben: kezdi.ro