Az erdélyi szászok egykori nagy központja, régen Brassó vármegye, ma Brassó megye székhelye. Brassópojána tartozik hozzá.
Brassó nevével Corona alakban egy 1234 körül készült premontrei kolostorjegyzékben találkozhatunk először, a város azonban a 1241. évi tatárjárás következtében elpusztult. 1252-ben, IV. Béla egyik adománylevelében újra felbukkant a város neve. A város német nevéről – Kronstadtról – 1355-ből van feljegyzés. A legenda szerint Salamon király a Köszörű-patak völgyében, a napjainkban is Salamon-kövének nevezett sziklák barlangjaiban rejtette el a koronáját, innen kapta a város a korona nevet. Egy másik történet szerint, egy fa kivágásakor a gyökerei közt egy koronát találtak, később ennek a fának a helyére építették a városházát, és ezért található Brassó címerében egy gyökerek közt ábrázolt korona.
Erdély délkeleti részén, a Kárpát-kanyarban, a Barcasági-medencében fekszik, a Cenk hegy lábánál. Átlagos tengerszint feletti magassága 600 méter, legalacsonyabb pontja a központi vasútállomásnál (530 m), legmagasabb pontja a Salamon-kőnél (700 m). A város területén lévő magaslatok a Fellegvár (644 m), Csiga-hegy (713 m) és a Cenk (955 m). Brassóhoz tartozik még a Keresztényhavas oldalában, 1000 méteren fekvő Schuler-rét (Brassópojána).
Brassót védőfal vette körül, amelynek több része még mai napig épségben megmaradt. A városfal nyugati oldalán két kapu volt, az egyik, a Katalin-kapu (korábban Szentlélek-kapu), amelyet 1522-ben említenek először. A másik a Bolgárszegi-kapu, amit 1827-ben építettek, klasszicista stílusban.
A városfalon eredetileg harminckét torony és bástya volt, amelyek legtöbbje ma is áll. A legjobb állapotban megmaradt bástya a Takácsok bástyája, amely hatszögletes alaprajzú, több emeletes és fából készült fedett folyosója van. Jelenleg múzeum működik benne.
A Takácsok bástyájától ÉK-i irányban húzódó 920 m hosszú várfalon a Posztóművesek bástyája található. Innen ÉK-re, a fal végén az eredetileg 12 m magas, 2006-ban romjaiból újjáépített, hatszögletű Kötélverők bástyája van. Itt a városfal nyugat felé fordult egészen Bodnárok bástyájáig (ez a bástya már nincs meg). A ma már ugyancsak nem létező Szíjjártók bástyája és az Aranyművesek bástyája a fal nyugati oldalán álltak. Annak bástyái közül manapság a Fehér-torony és a Graft-bástya áll, ami eredetileg felvonóhíddal is rendelkezett. Az innen dél felé húzódó fal az ötszögletes alaprajzú, háromszintes Kovácsok bástyájába torkollik, amiben jelenleg az Állami Levéltár található.
A város északi oldalán, a régen Hernyó-hegynek nevezett Warte-dombon két hatalmas torony látta el a város külső védelmét. Az egyik torony a 11 m magas, négyszögletes alaprajzú Fekete-torony, a másik a félkör alakú Fehér-torony.
A Cenk-hegyi várnak ma csak alapfalai látszanak.
Bővebben: brasso.ro